1.0Simple Little Harmonyhttps://simplelittleharmony.cafeblog.huSimple Little Harmonyhttps://simplelittleharmony.cafeblog.hu/author/simple-little-harmonygmail-com/<p>Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Hiszem, hogy mindennek eljön egyszer a maga ideje...</p> <p>...de sokszor nehéz kivárni ezt a "maga idejét", főleg ha tudatosan nagyon szeretnénk a dolgot. Ilyenkor mindig az a kérdés merül fel bennem: "miért pont én?" - miközben az ember ha körülnéz, még jó sokan vannak körülöttünk, akikkel egy cipőben járunk. Nehéz ilyenkor körülnézni, de valahogy meg kell találni az utat, ha az ember nem akar bezárkózni a maga kis páncéljába és végigszomorkodni az életét - NA ÉS ILYENKOR KELL EGY KIS HARMÓNIA!</p> <p>Valahogy az élet megpróbáltatásai között muszáj megtalálni a szépet, a jót - még ha még oly kicsinyke is, mint ez a kis csoport hóvirág, amit jéggé fagyva a hideg széltől, az Írottkő mellett találtunk, Kőszegen, valamikor tavaly márciusban:</p> <p><a href="https://simplelittleharmony.cafeblog.hu/files/2016/02/P1080617_SLH.png"><img class="alignnone size-full wp-image-6" src="https://simplelittleharmony.cafeblog.hu/files/2016/02/P1080617_SLH.png" alt="Zord időben a hóvirág is megél!" width="640" height="480" /></a></p> <p> </p> <p>Olyan jó dolog most egy kicsit ezen nosztalgiázni, amikor a lakásunk még dobozokban áll, és amit egy hete elpakoltam, már azt se tudom, hová tettem... megint sok fronton kell helyt állni, de valahogy csak menni fog!</p>richhttps://simplelittleharmony.cafeblog.hu/files/2016/02/P1080617_SLH-150x150.png150150